Vasárnapi Zalai Hírlap 2011. április 10. 15. szám 5. oldal - Az olvasó azé, aki megműveli
A cikk szövege:
Az olvasó azé, aki „megműveli"
PÁLYAÍV Tanárnak indult, ma pedig jubiláló könyvtárt vezet
Az olvasókkal ünnepelné az általa irányított nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár fennállásának 60. jubileumát az igazgató, Czupi Gyula, akitől azt is megtudtuk: az bántja legjobban, ha valaki jegyzetekkel rondít bele egy könyvtári könyvbe.
Horváth-Balogh Attila
Saját bevallása szerint az olvasás már gyermekkorában fontos volt számára. Szívesen emlékszik vissza azokra a nyári napokra, amikor szülőfalujában, Dömeföldén (ma Páka része), egyik barátjával a sokunk számára az első igazi olvasmányélményt jelentő Delfin-könyveket bújták azon versengve, hogy ki végez hamarabb eggyel-eggyel. A könyvtárhoz való kötődést tovább erősítette, hogy keresztapját is ő látta el olvasnivalóval. Ennek ellenére akkor még nem akart könyvtáros lenni, bölcsésznek készült. - A szegedi egyetemre vettek fel magyar-történelem szakra, s bizony ott már több időt töltöttünk a könyvtárban, mint az órákon -emlékezett vissza. - Miután sikeresen megszereztem a diplomát, rövid ideig itt tanítottam Nagykanizsán a Cserhátiban, ám rá kellett jönnöm, hogy nem értek egyet a magyar oktatási rendszerrel, szisztémával. Odahagytam a katedrát, elkezdtem állást keresni. Voltam postai hírlapkézbesítő is, mígnem 1986-ben felvettek a városi könyvtárba. A városkörnyék könyvellátásával foglalkozhattam, s falusi kötődésű lévén ez sokat jelentett számomra. 1999 óta pedig intézményvezetőként dolgozom itt. Az időközben Halis István nevét felvevő könyvtár mára a megye legnagyobb bibliotékájává nőtte ki magát. A sokféle szolgáltatást kínáló, 2001 óta 24 ezer beiratkozott olvasót számláló intézmény idén duplán ünnepel: éppen 60 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, s 10 éve, hogy birtokba vehették jelenlegi otthonukat, a csodálatos Kálvin téri könyvtárpalotát. A májusi születésnapra számos programmal készülnek az intézmény munkatársai, tudtuk meg az igazgatótól. - Szeretnénk olvasóinkkal együtt ünnepelni, ezért például emléklappal kívánjuk meglepni azokat, akik régóta könyvtárunk sok könyvet kölcsönző olvasói. Május elsejére meghívtuk őket is, ekkor mutatjuk be a Somogyi Győző által készített madártávlati várostérképet, melyet közadakozásból, példás városi összefogás révén finanszíroztunk.
- Milyen irányba haladnak a könyvtárak? Annál több szolgáltatást, mint amit az ön által igazgatott intézmény nyújt, már nem nagyon lehet kínálni Hol a plafon?
- Én meg úgy látom, hogy nem ismerünk még minden lehetőséget: például azt érzékeljük, hogy az internethasználat nagyon átalakult, s ez a folyamat ma is tart. Pár éve még a gyerekek versengtek itt a szabad számítógépekért. Ők mára „elintézték" maguknak az otthoni gépet, itt pedig átvették helyüket az idősek, akiket nagyon tudatosan tanítunk a világháló használatára. És most már tudok olyanról is, akinek itt van a „munkahelye", mert
mindennap jön, leül, s órákon át dolgozik a laptopján. Megjegyzem, én nem annyira a szolgáltatási repertoár bővítésében látom a jövőt, inkább abban, hogy a meglévő kínálat minél többekhez jusson el. Sokan használják a könyvtárt, de engem mindig az izgat, hogy akik nem, azok miért nem. A legkisebbeket is próbáljuk becsábítani a könyvek világába, hamarosan a Rozgonyi úti Általános Iskola teljes létszámban a könyvtárba költözik, az itt tartott órákon mutatjuk be az intézmény működését, illetve a könyvtárhasználatot, az itt rejlő lehetőségeket azért, hogy ha majd egyedül jönnek, eligazodjanak. Azt gondolom, azé az olvasó, aki „megműveli". Az olvasóvá nevelést pedig nem lehet elég korán kezdeni
- annál is inkább, mert sajnos sok gyermek nem lát otthon pozitív példát, ugyanis a szülők nem vesznek könyvet a kezükbe, vagy csak nagyon ritkán.
- Kétség sem férhet hozzá, hogy a könyvtáros legkedvesebb foglalatossága, hogy olvas. De vajon mit?
- Mindenevő vagyok, ám elsősorban a hely szelleme érdekel, igyekszem mindent elolvasni, ami a várossal, Nagykanizsa történelmével kapcsolatos. Ha a szépirodalmat
vesszük, akkor most éppen (és már jó ideje) Kosztolányi a kedvenc. Fontos mű még számomra Gerelyes Endre Isten veled, Lancelot! című regénye is. Ez mindig erőt ad a munkához, mert az a tanulsága, hogy mindig van valaki vagy valami, ami helyettünk is továbbgörget egy-egy fontos ügyet, ha mi esetleg elkedvetlenednénk vagy valamiért kiesnénk... Czupi Gyula hozzátette, hosszú pályafutása alatt sok kellemes élmény érte, s természetesen van pár „sztorigyanús" története is. A legutóbbi éppen az, amikor nem olyan rég azt kérték az olvasóktól, hogy szlogenben fogalmazzák meg a könyvtárhoz való viszonyukat. Sokan vállalkoztak erre, s többségüknél beigazolódott, hogy a bibliotéka mára találkozási pont lett, aki pedig ide jár, egyfajta tudásbázisnak, a szellemi jólét helyének te-
kinti. A másik: az igazgató szerint egy idő után mindent szakmai szemüvegen át néz a könyvtáros. Már a viccek is eleve tematikus blokkokba rendezve jutnak eszébe, adott témáról sok poén - éppúgy, ahogy a polcokon állnak a könyvek.
- Haragszik-e, amikor egy olvasó megtépázva, összefirkálva hoz vissza egy kölcsönzött dokumentumot?
- Sok mindenre gondolok ilyenkor, de legelébb is arra: lehet, hogy valaki jó szándékkal vitte el a könyvet, ám egy olyan otthonba, ahol a család többi tagja (esetleg a kisgyerek) nem tudja, mire is jó az. Az jobban bosszant, ha felnőtt, például egyetemista firkál, jegyzetel bele, nem véve tudomást arról, hogy azt a könyvet más is szeretné még tanulmányozni.
A kanizsai könyvtár igazgatója azt is elmondta: nagy öröm számára, hogy gyermekei is követik a pályán, legalábbis ami az érdeklődési kört illeti. Veronika lánya ének-zene tanár, karvezető szakon végzett, majd pedig megszerezte a magyar szakos tanári diplomát is. Középső fia, Dani színi növendék (édesapja fiatalon alapfokú rendezői tanfolyamot is abszolvált), a legkisebb, Áron pedig a történelemmel kacérkodik. Czupi Gyula szerint még bármi lehet belőlük. Akár könyvtáros is.
A Halis István Városi Könyvtár vezetője úgy véli: ma már nem a szolgáltatásbővítésen kell dolgozni, hanem azon, hogy minél többeket bevonjanak a bibliotékák bűvkörébe
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
A cikk szövege:
Az olvasó azé, aki „megműveli"
PÁLYAÍV Tanárnak indult, ma pedig jubiláló könyvtárt vezet
Az olvasókkal ünnepelné az általa irányított nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár fennállásának 60. jubileumát az igazgató, Czupi Gyula, akitől azt is megtudtuk: az bántja legjobban, ha valaki jegyzetekkel rondít bele egy könyvtári könyvbe.
Horváth-Balogh Attila
Saját bevallása szerint az olvasás már gyermekkorában fontos volt számára. Szívesen emlékszik vissza azokra a nyári napokra, amikor szülőfalujában, Dömeföldén (ma Páka része), egyik barátjával a sokunk számára az első igazi olvasmányélményt jelentő Delfin-könyveket bújták azon versengve, hogy ki végez hamarabb eggyel-eggyel. A könyvtárhoz való kötődést tovább erősítette, hogy keresztapját is ő látta el olvasnivalóval. Ennek ellenére akkor még nem akart könyvtáros lenni, bölcsésznek készült. - A szegedi egyetemre vettek fel magyar-történelem szakra, s bizony ott már több időt töltöttünk a könyvtárban, mint az órákon -emlékezett vissza. - Miután sikeresen megszereztem a diplomát, rövid ideig itt tanítottam Nagykanizsán a Cserhátiban, ám rá kellett jönnöm, hogy nem értek egyet a magyar oktatási rendszerrel, szisztémával. Odahagytam a katedrát, elkezdtem állást keresni. Voltam postai hírlapkézbesítő is, mígnem 1986-ben felvettek a városi könyvtárba. A városkörnyék könyvellátásával foglalkozhattam, s falusi kötődésű lévén ez sokat jelentett számomra. 1999 óta pedig intézményvezetőként dolgozom itt. Az időközben Halis István nevét felvevő könyvtár mára a megye legnagyobb bibliotékájává nőtte ki magát. A sokféle szolgáltatást kínáló, 2001 óta 24 ezer beiratkozott olvasót számláló intézmény idén duplán ünnepel: éppen 60 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, s 10 éve, hogy birtokba vehették jelenlegi otthonukat, a csodálatos Kálvin téri könyvtárpalotát. A májusi születésnapra számos programmal készülnek az intézmény munkatársai, tudtuk meg az igazgatótól. - Szeretnénk olvasóinkkal együtt ünnepelni, ezért például emléklappal kívánjuk meglepni azokat, akik régóta könyvtárunk sok könyvet kölcsönző olvasói. Május elsejére meghívtuk őket is, ekkor mutatjuk be a Somogyi Győző által készített madártávlati várostérképet, melyet közadakozásból, példás városi összefogás révén finanszíroztunk.
- Milyen irányba haladnak a könyvtárak? Annál több szolgáltatást, mint amit az ön által igazgatott intézmény nyújt, már nem nagyon lehet kínálni Hol a plafon?
- Én meg úgy látom, hogy nem ismerünk még minden lehetőséget: például azt érzékeljük, hogy az internethasználat nagyon átalakult, s ez a folyamat ma is tart. Pár éve még a gyerekek versengtek itt a szabad számítógépekért. Ők mára „elintézték" maguknak az otthoni gépet, itt pedig átvették helyüket az idősek, akiket nagyon tudatosan tanítunk a világháló használatára. És most már tudok olyanról is, akinek itt van a „munkahelye", mert
mindennap jön, leül, s órákon át dolgozik a laptopján. Megjegyzem, én nem annyira a szolgáltatási repertoár bővítésében látom a jövőt, inkább abban, hogy a meglévő kínálat minél többekhez jusson el. Sokan használják a könyvtárt, de engem mindig az izgat, hogy akik nem, azok miért nem. A legkisebbeket is próbáljuk becsábítani a könyvek világába, hamarosan a Rozgonyi úti Általános Iskola teljes létszámban a könyvtárba költözik, az itt tartott órákon mutatjuk be az intézmény működését, illetve a könyvtárhasználatot, az itt rejlő lehetőségeket azért, hogy ha majd egyedül jönnek, eligazodjanak. Azt gondolom, azé az olvasó, aki „megműveli". Az olvasóvá nevelést pedig nem lehet elég korán kezdeni
- annál is inkább, mert sajnos sok gyermek nem lát otthon pozitív példát, ugyanis a szülők nem vesznek könyvet a kezükbe, vagy csak nagyon ritkán.
- Kétség sem férhet hozzá, hogy a könyvtáros legkedvesebb foglalatossága, hogy olvas. De vajon mit?
- Mindenevő vagyok, ám elsősorban a hely szelleme érdekel, igyekszem mindent elolvasni, ami a várossal, Nagykanizsa történelmével kapcsolatos. Ha a szépirodalmat
vesszük, akkor most éppen (és már jó ideje) Kosztolányi a kedvenc. Fontos mű még számomra Gerelyes Endre Isten veled, Lancelot! című regénye is. Ez mindig erőt ad a munkához, mert az a tanulsága, hogy mindig van valaki vagy valami, ami helyettünk is továbbgörget egy-egy fontos ügyet, ha mi esetleg elkedvetlenednénk vagy valamiért kiesnénk... Czupi Gyula hozzátette, hosszú pályafutása alatt sok kellemes élmény érte, s természetesen van pár „sztorigyanús" története is. A legutóbbi éppen az, amikor nem olyan rég azt kérték az olvasóktól, hogy szlogenben fogalmazzák meg a könyvtárhoz való viszonyukat. Sokan vállalkoztak erre, s többségüknél beigazolódott, hogy a bibliotéka mára találkozási pont lett, aki pedig ide jár, egyfajta tudásbázisnak, a szellemi jólét helyének te-
kinti. A másik: az igazgató szerint egy idő után mindent szakmai szemüvegen át néz a könyvtáros. Már a viccek is eleve tematikus blokkokba rendezve jutnak eszébe, adott témáról sok poén - éppúgy, ahogy a polcokon állnak a könyvek.
- Haragszik-e, amikor egy olvasó megtépázva, összefirkálva hoz vissza egy kölcsönzött dokumentumot?
- Sok mindenre gondolok ilyenkor, de legelébb is arra: lehet, hogy valaki jó szándékkal vitte el a könyvet, ám egy olyan otthonba, ahol a család többi tagja (esetleg a kisgyerek) nem tudja, mire is jó az. Az jobban bosszant, ha felnőtt, például egyetemista firkál, jegyzetel bele, nem véve tudomást arról, hogy azt a könyvet más is szeretné még tanulmányozni.
A kanizsai könyvtár igazgatója azt is elmondta: nagy öröm számára, hogy gyermekei is követik a pályán, legalábbis ami az érdeklődési kört illeti. Veronika lánya ének-zene tanár, karvezető szakon végzett, majd pedig megszerezte a magyar szakos tanári diplomát is. Középső fia, Dani színi növendék (édesapja fiatalon alapfokú rendezői tanfolyamot is abszolvált), a legkisebb, Áron pedig a történelemmel kacérkodik. Czupi Gyula szerint még bármi lehet belőlük. Akár könyvtáros is.
A Halis István Városi Könyvtár vezetője úgy véli: ma már nem a szolgáltatásbővítésen kell dolgozni, hanem azon, hogy minél többeket bevonjanak a bibliotékák bűvkörébe