Zalai Hírlap 2010. szeptember 2. 204. szám 18. oldal - Málé, gánica, dödölle
A cikk szövege:
Málé, gánica, dödölle
LEPOROLVA Ötven évig pihent a szakdolgozat az íróasztal mélyén
Nagykanizsa (pá) - Valódi kuriózumként kell említeni azt a kis könyvecskét, melyet az idei fesztiválra ad ki a Czupi Kiadó. A mű alapját Miklós Zoltánné egykori szakdolgozata adja, mely az 1960-as évek népi táplálkozásával foglalkozik.
Miklós Zoltánné diplomadolgozata ötven éve pihent az íróasztal mélyén. A nyugdíjas pedagógus nemrég aztán úgy döntött, hogy közkinccsé teszi az 1958-1960 között általa gyűjtött információkat, recepteket, mindazt a tudást, amit a kanizsai és környékbeli parasztasszonyoktól hallott.
- A pécsi tanárképző főiskola magyar-történelem szakos hallgatójaként dr. Temesi Mihály tanszékvezetőtől kaptam a feladatot, hogy dolgozzam fel a nagykanizsai járás népi táplálkozását - emlékezett vissza Ildi néni. - Két éven keresztül jártam hétvégenként a falvakat, Kiskanizsát, Garaboncot, Kisradát, Gelsét, Galambokot, Komár-várost, Homokkomáromot és Zalakarost. Ültem, hallgattam és jegyzeteltem, hogy miként készítik a különböző étkeket az asszonyok. Ezek valójában nem receptek voltak, a leírásokban ugyanis nem szerepelnek dekák, kilók, percek csak az az évszázados tudás, hogy a kevésből, miként lehet valami laktatót, ízletesét készíteni. S, lám, ma ínyencségnek, különlegességnek, szinte divatosnak tűnnek azok a lepények, prószák, dödöllék, gánicák, kásák, melyeket annak
idején a szegénység, a leleményesség, a kényszer szült.
Fellapozva a könyvet, valóban érdekes, értékes néprajzi gyűjtésnek lehetünk tanúi. Megtudhatjuk például, miként nézett ki a '60-as években egy parasztkonyha, milyen eszközöket használtak a sütéshez, főzéshez, s, hogy milyen levesek, főzelékek és egyéb fogások, például dödöllék kerültek az asztalra. A Miklós Zoltánné által készített diplomamunkának, a táplálkozási szokások mellett, a Zalában előforduló tájnyelvi szavak összegyűjtése is fontos részét képezi. Megtudhat-
juk például mit jelent a kuszkó, a macóka, a vajling, a buborka, a borsu vagy a bugyigás korsó.
Ildi néni egykori jegyzetei a mai napig megvannak, mint ahogy a szakdolgozat is, mely a mostani könyv gerincét képezte. Ahhoz, hogy megjelenhessen önkormányzati támogatás és egyéb céges szponzorációra is szükség volt.
- A könyvnek helytörténeti értéke van, hiszen Nagykanizsa múltjának egy szeletét mutatja be - vélekedett Czupi Gyula, a városi könyvtár igazgatója, a könyv kiadója. - A kiadványban egyébként nem csak a dödölléről lehet olvasni, egyéb népi ételek, így például a miklósfai savanyított répa, a zuzorkaleves vagy éppen a köleskása elkészítésének módja. A kiadványban, mely megvásárolható lesz az idei rendezvényen természetesen a Bor- és Dödöllefesztivál hétéves történetéről is szó esik, fényképekkel illusztrálva.
Miklós Zolánné kezében a régi diplomadolgozattal és Czupi Gyula könyvtárigazgató a dödölle fesztiválra megjelenő kiadvánnyal
Kétmondatos recept a dödölléhez
Ötven évvel ezelőtt ugyanúgy készítették a dödöllét, mint manapság, jóllehet akkoriban nem porciózták ki a hozzávalókat, az asszonyok mértékegységek nélkül is tudták, miből és mennyi kell az étel elkészítéséhez. íme egy korabeli recept: „ A krumplit meghámozzák és annyi vízbe fölteszik, hogy a krumplit elnyelje. Mikor forr, egy kevés kis lisztet tesznek bele, vöröshagymás zsírral leöntik, összedagasztják, zsírral kiszaggatják és kész."
A most megjelenő könyv gerincét az 50 évvel ezelőtti diplomadolgozat adja
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
A cikk szövege:
Málé, gánica, dödölle
LEPOROLVA Ötven évig pihent a szakdolgozat az íróasztal mélyén
Nagykanizsa (pá) - Valódi kuriózumként kell említeni azt a kis könyvecskét, melyet az idei fesztiválra ad ki a Czupi Kiadó. A mű alapját Miklós Zoltánné egykori szakdolgozata adja, mely az 1960-as évek népi táplálkozásával foglalkozik.
Miklós Zoltánné diplomadolgozata ötven éve pihent az íróasztal mélyén. A nyugdíjas pedagógus nemrég aztán úgy döntött, hogy közkinccsé teszi az 1958-1960 között általa gyűjtött információkat, recepteket, mindazt a tudást, amit a kanizsai és környékbeli parasztasszonyoktól hallott.
- A pécsi tanárképző főiskola magyar-történelem szakos hallgatójaként dr. Temesi Mihály tanszékvezetőtől kaptam a feladatot, hogy dolgozzam fel a nagykanizsai járás népi táplálkozását - emlékezett vissza Ildi néni. - Két éven keresztül jártam hétvégenként a falvakat, Kiskanizsát, Garaboncot, Kisradát, Gelsét, Galambokot, Komár-várost, Homokkomáromot és Zalakarost. Ültem, hallgattam és jegyzeteltem, hogy miként készítik a különböző étkeket az asszonyok. Ezek valójában nem receptek voltak, a leírásokban ugyanis nem szerepelnek dekák, kilók, percek csak az az évszázados tudás, hogy a kevésből, miként lehet valami laktatót, ízletesét készíteni. S, lám, ma ínyencségnek, különlegességnek, szinte divatosnak tűnnek azok a lepények, prószák, dödöllék, gánicák, kásák, melyeket annak
idején a szegénység, a leleményesség, a kényszer szült.
Fellapozva a könyvet, valóban érdekes, értékes néprajzi gyűjtésnek lehetünk tanúi. Megtudhatjuk például, miként nézett ki a '60-as években egy parasztkonyha, milyen eszközöket használtak a sütéshez, főzéshez, s, hogy milyen levesek, főzelékek és egyéb fogások, például dödöllék kerültek az asztalra. A Miklós Zoltánné által készített diplomamunkának, a táplálkozási szokások mellett, a Zalában előforduló tájnyelvi szavak összegyűjtése is fontos részét képezi. Megtudhat-
juk például mit jelent a kuszkó, a macóka, a vajling, a buborka, a borsu vagy a bugyigás korsó.
Ildi néni egykori jegyzetei a mai napig megvannak, mint ahogy a szakdolgozat is, mely a mostani könyv gerincét képezte. Ahhoz, hogy megjelenhessen önkormányzati támogatás és egyéb céges szponzorációra is szükség volt.
- A könyvnek helytörténeti értéke van, hiszen Nagykanizsa múltjának egy szeletét mutatja be - vélekedett Czupi Gyula, a városi könyvtár igazgatója, a könyv kiadója. - A kiadványban egyébként nem csak a dödölléről lehet olvasni, egyéb népi ételek, így például a miklósfai savanyított répa, a zuzorkaleves vagy éppen a köleskása elkészítésének módja. A kiadványban, mely megvásárolható lesz az idei rendezvényen természetesen a Bor- és Dödöllefesztivál hétéves történetéről is szó esik, fényképekkel illusztrálva.
Miklós Zolánné kezében a régi diplomadolgozattal és Czupi Gyula könyvtárigazgató a dödölle fesztiválra megjelenő kiadvánnyal
Kétmondatos recept a dödölléhez
Ötven évvel ezelőtt ugyanúgy készítették a dödöllét, mint manapság, jóllehet akkoriban nem porciózták ki a hozzávalókat, az asszonyok mértékegységek nélkül is tudták, miből és mennyi kell az étel elkészítéséhez. íme egy korabeli recept: „ A krumplit meghámozzák és annyi vízbe fölteszik, hogy a krumplit elnyelje. Mikor forr, egy kevés kis lisztet tesznek bele, vöröshagymás zsírral leöntik, összedagasztják, zsírral kiszaggatják és kész."
A most megjelenő könyv gerincét az 50 évvel ezelőtti diplomadolgozat adja